A vízilabdásoknak meccs közben jelelniük kellett, hogy megértsék egymást. A sportlövőknek lámpa jelzett, a dzsúdósoknak pedig megütögették a hátát, amikor vége volt egy körnek. így versenyeztek egymással a sportolók a siketek nyári olimpiáján Tajvanon. A magyarok kettő aranyat, és három bronzérmet hoztak haza, ami nagyon szép teljesítmény. Hogy milyen jutalom jár a siketeknek az olimpia után, arról kérdezem Horvát Balázs evezőst.
A magyar sportolók bevonulása a tajpeji siketlimpia megnyitóján. Tajvanon rengeteg dobbal fogadták a siket sportolókat, hogyha már nem hallják a zenét, legalább a rezgéseket érezzék. 3000 ezer sportoló érkezett a siketlimpiára, köztük 21 magyar. Vízilabdában, sportlövészetben, asztaliteniszben, tájfutásban, cselgáncsban, és teniszben versenyeztek, két aranyat, és három bronzot nyertek. Tapssal, és dallal fogadták a sportolókat a szülők, hozzátartozók, barátok Budapesten, mindenki koszorút kapott a nyakába.
Gyönyörű, jaj de szép! Milyen nehéz! Igazi arany?
A siketlimpiára csak azok nevezhettek, akiknek súlyos halláskárosodásuk van. A dopping vizsgálat mellett szigorú hallás vizsgálaton is át kellett esniük. A vízilabdásoknak például azért nehezebb, mert a vízben még jelelniük is kell, hogy megértsék egymást. A sportlövőknek lámpa jelez, a dzsúdósoknak pedig kétszer megütik a hátát ha vége a körnek. Az idei siketlimpiára 180 ország nevezett, Magyarország az összesítésben 22-ik lett. Az érmesek életjáradékot kapnak 35 éves koruktól, az aranyéremért havi 200 ezer forint jár, arról viszont még nem döntött az önkormányzati Minisztérium, hogy a sportolók kapnak-e egyszeri úgynevezett eredményességi jutalmat. Az olimpián, és a paralimpián egy aranyérem 20 millió forintot ér.
Vendégem Horvát Balázs a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének elnöke, jó napot kívánok!
Jó napot kívánok!
Más felkészülést, más felkészülési módot igényel az, hogy ha a siketeket kell felkészíteni versenyre, ugye itt azért én a beharangozóban is mondtam, hogy vannak bizonyos speciális részei a sportágnak. így van, tehát egy kicsit másként, hiszen itt infó-kommunikációs akadálymentesítést kell eszközölni.
Hát ez nagyon szép kifejezés volt egyébként.
Tehát gyakorlatilag az edzőknek meg kell tanulni egy picit jelölni, sajátosan kell őket felkészíteni, és többször a kommunikációs csatornán ellenőrizni kell, hogy megértette-e a sportoló, mert itt amikor már ugye élsportról beszélünk, akkor rendkívül nagy hibalehetőségek is adódhatnak, tehát ennyiben sajátos a felkészülés.
Nyilván egy csapatsport az, ami különösen nehézséget jelenthet, hiszen sokan vannak, egyszerre több felé kéne figyelni, és ugye nyilván hogyha valakit szóban utasítunk, és azt hallja, akkor egyszerűbb vele beszélni, mint hogyha háttal áll nekem, és nem tudom neki elmutogatni, hogy most neked fogok passzolni, vagy valami ilyesmi. Nem?
így van. Ha már konkrétan ugye csapatsport, akkor vízilabdában valóban tehát vannak bizonyos formációk, amiket a játékosok megtanulnak, és maguknak kell megoldaniuk, én egy kicsit azért ezzel vitatkoznék, egyéniben is ugyanolyan nehéz. Tehát valóban nagyon nehéz, és nagyon sokszor magukra vannak utalva a sportolók a küzdőtéren, illetve ha olyan, akkor lövőállásban, hogy megoldják az adott helyzetet.
Most két aranyat, és három bronzot szereztünk, ami szerintem nagyon szép teljesítmény. Van olyan sportág, amiben elő lehet számítani mindig, hogy a siket magyar sportolók biztos ott lesznek a dobogó környékén?
Hát így utólag merem mondani, hogy igen, tehát most már kimutattuk az oroszlánkörmünket, tehát lövészetben, dzsúdóban, és teniszben úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő két-három siketlimpián mi igenis meg fogjuk szorongatni a világot, és érmeket fogunk továbbra is elhozni.
Röviden volt a riport végén egy pár szó arról, hogy mi jár az olimpikonoknak. Ugye a halló olimpikonoknak elég komoly pénzek járnak jutalomként, illetve életjáradékban is olyan összeget kapnak, amiből aztán végül is nem lesz gondjuk a későbbiekben. A siket sportoknál mi a helyzet?
Az életjáradék tekintetében az esélyegyenlőség az megvalósul, az egyszeri eredményességi jutalom, ami ugye nagy pénz szokott lenni, az most éppenséggel az önkormányzati Minisztériummal tárgyalás alatt van, hiszen mi ratifikáltunk egy ENSZ egyezményt, ami kimondja, hogy a fogyatékos személyeket ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni mint az épeket, úgyhogy erről vitatkozunk, és én úgy gondolom, hogyha egyáltalán kapunk is valamit, mi mindent meg fogunk köszönni, hiszen nem azért mentünk ki, hogy nem a pénzért. Nem a pénzért, hanem a sport sikerekért.
Röviden még annyit, hogy, és ez lehet, hogy bután hangzik tőlem, de hogy egy halló sportolónál megértem, hogy hogy biztatják. Egy siket olimpián hogyan lehet jobban, nyilván jobban a képre, tehát eléjük kell kerülni, jobban kell transzparensekkel.
Hát egyrészt ugye valóban a kézjelekkel, hogy biztatjuk, hogy hajrá, csak így tovább csináljuk, másrészt.
Ez a csak így tovább?
Nem, ez most kimondottan Taipeire utalás, hogy így tovább, meg az, hogy örülünk, tehát a taps helyett ugye ezt szoktuk mutatni, ez egyértelműen utal arra, de a siket személyek is érzik például a dobogó, a lelátónak a dobogását, és a csontunkig hatol ez a biztatás, és ez átmegy, tehát ezt lehet érezni.
én további nagyon sok szép sikert kívánok, köszönöm szépen, hogy itt volt!
én is köszönöm, viszontlátásra!
Készítette: Gallai Dávid
